FRISSÍTŐ A MUNKAHELYEN - VÉDŐITAL BIZTOSÍTÁSÁNAK EGYES SZABÁLYAI


A kánikula vagy a jeges időjárás idején különös figyelmet érdemes szentelni a munkahelyi védőital biztosításáról szóló szabályozásnak.

A védőital kiosztásának technikai szabályait a munkavédelmi tárgyú rendeletek tartalmazzák (így különösen: 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről; 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről), azonban az ezekben szereplő szabályokon kívül még számos más tudnivalót is észben kell tartania a felelősen eljáró munkáltatónak.

Védőitalt melegben akkor kell biztosítani a munkavállalóknak, ha a munkahelyi klíma zárttéri és szabadtéri munkahelyen meghaladja a 24. °C korrigált effektív hőmérsékletet. A „korrigált effektív hőmérséklet” a munkahelyi levegőkörnyezet olyan komplex mutatószáma (klímaindexe), amely az adott hely léghőmérsékletét, a levegő relatív nedvességtartalmát, a légsebességet továbbá a hősugárzást is figyelembe veszi. Ilyenkor a folyadékveszteséget „igény szerint”, de legalább félóránként pótolni kell.

A rendelet nem határozza meg a szükséges mennyiséget, ez nyilvánvalóan függ a munkavállaló igényétől is. Az ital biztosítása azonban nem függhet attól, hogy a munkavállaló ezt külön kéri-e. Az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételrendszerének részeként a munkáltató „hivatalból” köteles gondoskodni erről, akárcsak az egyéni védőeszközök, a biztonságos infrastruktúra, a munkavédelmi oktatás stb. rendelkezésre állásáról. Köztudomású, hogy a folyadékveszteség hatékonyságvesztést, koncentrációs és memóriaproblémákat, rosszullétet (szédülést, hányingert, fejfájást stb.) okozhat, amely nemcsak a munkateljesítmény csökkenéséhez vezethet, hanem növeli a munkahelyi balesetek kockázatát. Ha például a klimatizálatlan irodaépületben a nagy melegben folyadékhiányossá vált munkavállaló a munkavégzés során a lépcsőn haladva megtántorodik, és leesik, a munkáltató nagy valószínűséggel nem számíthat arra, hogy ki tudja menteni a magát a károkért való felelősség alól. Hiszen a munkáltató ellenőrzési körén belül következett be a baleset, továbbá nem állapítható meg, hogy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta azt, ugyanis talán elkerülhető lett volna, ha a munkáltató gondoskodik a megfelelő vízutánpótlásról és így a munkavállaló fittségéről.

A rendeletek szólnak a védőital minőségéről is. A folyadékveszteséget általában 14-16 °C hőmérsékletű ivóvízzel kell pótolni. Lehetséges ehelyett azonban azonos hőmérsékletű ízesített innivalót is adni. Ez lehet gyümölcs- vagy zöldséglé, limonádé, tea, ásványvíz, nyomelemekkel gazdagított izotóniás ital stb.. A lényeg, hogy alkoholmentes legyen, továbbá cukortartalma nem haladhatja meg a 4 %-ot. Mesterséges édesítőszer azonban használható. Fontos figyelemmel lenni arra is, hogy a munkavállalónak egyéni szükségletei lehetnek, amely behatárolja az alkalmazható védőitalok körét. Például cukorbeteg vagy ételintoleranciával, -allergiával élő munkavállaló számára gondoskodni kell a neki megfelelő innivalóról. A fogyatékossággal élő munkavállaló vonatkozásában a munkáltatónak biztosítania kell az egyén fogyatékosságából eredő speciális szükségleteihez való észszerű alkalmazkodást, amennyiben ez aránytalan terhet nem ró a munkáltatóra. (E körben fogyatékossággal élőnek kell tekinteni minden olyan munkavállalót, akinek valamilyen hosszantartó károsodása más egyéb akadályokkal együtt akadályt jelent a szakmai életben való részvételben, függetlenül attól, hogy őt valamilyen szociális ellátás szempontjából megváltozott munkaképességűnek, súlyosan fogyatékosnak, tartósan betegnek stb. kell-e tekinteni.) Vagyis ha a munkáltató például tudja, hogy munkavállalói közül van olyan, akinek ártalmas lenne valamilyen összetételű innivaló kiszolgálása, akkor erre megoldást kell találnia (pl. többféle ital kiosztásával vagy mindenkinél egységesen kerülni kell az adott összetevőt). Igen fontos ilyenkor az adatvédelmi tudatosság is: a munkavállaló összetevőkkel kapcsolatos intoleranciája szenzitív adat, így amennyiben a munkatársak erről nem tudnak, a munkáltatónak az italról való gondoskodás során ügyelnie kell arra is, hogy ne kerüljön nyilvánosságra (pl. kerülni kell a feltűnő, találgatásra alapot adó megkülönböztetést az italosztás során).

Ugyanígy elképzelhető, hogy valaki vallási, világnézeti meggyőződési alapon tiltakozik valamilyen összetevő ellen. Ezt szintén fontos figyelembe venni. Ugyan a vallási, világnézeti alapú speciális szükségletekkel kapcsolatban jogszabály nem írja elő az észszerű alkalmazkodás kötelezettségét a fogyatékos személyekkel kapcsolatban írtakkal ellentétben, közvetett diszkriminációt eredményezhet, ha mindenki ugyanazt a védőitalt kapja, de ennek elfogyasztása valakinek lelkiismereti okból tilalmas lenne.

Az ital minőségével kapcsolatban fontos szem előtt tartani azt is, hogy az valóban innivaló legyen. A védőital nem elsősorban a test lehűtését, hanem a folyadékveszteség kompenzációját szolgálja. A védőital nem váltható ki egy doboz fagyival, bármennyire is növelhetné ez a munkahelyi vezető népszerűségi indexét. Erre utal egyébként a védőital – előbb említett – hőmérsékletére utaló megkötés is, amelyből látható, hogy itt nem kifejezetten a hűtőszekrény-hideg innivalóról van szó. Az italok kiszolgálása ennélfogva külön odafigyelést, szervezést is igényel, hiszen nem felel meg a jégszekrényből éppen kivett ásványvizespalack sem, de a kánikulában léghőmérsékletűre melegedett innivaló sem.

A jogszabály – a kulturált és higiénikus elfogyasztás érdekében – még azt is előírja, hogy a munkáltató köteles gondoskodni a védőital elfogyasztásához szükséges pohárról. Ennek keretében legalább a dolgozók létszámát elérő mennyiségben, személyenként és egyéni használatra kiadott ivópoharakról kell gondoskodni. A védőital készítése, tárolása, kiszolgálása csak a közegészségügyi követelmények betartása mellett történhet. Sok munkáltatónál álltak eddig rendelkezésre e célból az eldobható műanyag poharak. Ezek kivezetésével együtt a pohár biztosítására vonatkozó szabály azonban nem került hatályon kívül, így e munkáltatók nem mentesülnek a személyre szóló ivópohár biztosításának kötelezettségéről, hanem valamilyen zöldebb megoldást kell találniuk.

A védőital kiszolgálásától függetlenül biztosítani kell a munkahelyeken a megfelelő ivóvízellátást is. A munkáltató köteles gondoskodni ivóvízcsap, illetve ivókút felszereléséről, valamint az ivóvizet szolgáltató berendezés tisztán tartásáról és megfelelő karbantartásáról. Ha a munkahelyen ipari vízszolgáltatás is van, a csapokat „ivóvíz”, illetve „nem ivóvíz” felirattal és piktogrammal kell ellátni. Munkaközi szünetben a munkavállalónak tehát e szabályok szerint mindig rendelkezésére kell állnia ivóvíznek, ahonnan saját maga számára tud további folyadékot vételezni.

A védőital semmiképpen nem tekinthető sem a munka ellentételezésének, sem a munkavállalókat ösztönző vagy őket szociálisan támogató juttatásnak, hanem munkavédelmi célokat szolgál. Ennek megfelelően a védőital megvonása nem alkalmazható a munkavállaló vétkes kötelezettségszegésének szankciójaként, mértéke nem arányosítható a részmunkaidő munkavállalóknál, és nem építhető semmilyen, a munkavállalókat motiváló juttatási rendszerbe. A védőital a jogszabály rendelkezéseinek megfelelően alanyi jogon jár, minden egyéb feltétel nélkül. Költségeit a munkáltatónak kell fedeznie, és azok megállapodás útján sem háríthatók át a munkavállalóra.

Megjegyzendő, hogy a védőitalra vonatkozó rendelkezéseket kiegészítik különösen a hőség esetén járó extra pihenőidőkre, a hőalkalmazkodás feltételeinek kialakítására, a pihenőhelyiségek kialakítására, a szellőztetésre vonatkozó szabályok, amelyek komplex módon biztosítják a munkavállalóknak a kánikula káros hatásai ellen való védelmi rendszerét.

adoonline 2021. augusztus 12. dr. Halmos Szilvia

Share this Article


Related Posts