AZ ILLETŐSÉG VÁLTOZÁSA: KINEK, HOL KELL ADÓZNIA?


Az utóbbi években egyre többször fordul elő, hogy több országban élő, vagy munkát vállaló személyek adókötelezettségét vizsgálják az adóhatóságok.

A magánszemélyek többsége nem adózási szakember, ezért nem várható el, hogy az ország hosszabb távú elhagyását követően mindenki tisztában legyen azzal, milyen pozitív, vagy épp ellenkezőleg, negatív következményekkel jár, ha az adóügyi illetőség megváltozik. Viszont a helyi törvényi előírások nem ismerete nem mentesít a kötelezettség alól. Ezért hasznosnak tartjuk ismertetni azokat a támpontokat az illetőséggel összefüggésben, amelyekre érdemes figyelni hosszabb idejű külföldi tartózkodás esetén.

A külföldön tartózkodó magyarok adózása kapcsán meghatározó jelentőséggel bír az adóügyi illetőség változása. Ez abból a szabályból ered, hogy a magyar illetőségű magánszemélyt a világjövedelme után terheli Magyarországon adókötelezettség, azonban, ha az illetőség külföldire vált, az adóztatás joga kizárólag a jövedelemszerzés helyére vonatkozó szabály szerint belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyarországon adóztatható bevételére terjed ki (ezt nevezzük korlátozott adókötelezettségnek).

Az illetőség megállapítása során az első teendő, hogy tájékozódjunk mind a magyar, mind a fogadó ország belső előírásairól. A magyar szja-törvény a magyar állampolgárságot meghatározónak tekinti, kivéve, ha a magyar állampolgár más országnak is állampolgára és Magyarországon nincs állandó lakóhelye.

Fontos tudni, hogy nem kettős állampolgárság esetén az állandó lakóhely megszüntetése nem jelenti azt, hogy a magánszemély automatikusan elveszíti a magyar illetőségét. Erre főleg akkor fontos figyelni, ha a magánszemély olyan országban él, amellyel nincs Magyarországnak a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó egyezménye (a továbbiakban egyezmény).

A magyar illetőség az állampolgárságtól függetlenül is változhat, ha a magánszemély a fogadó országában is illetőséggel bír, és az adott országgal kötött egyezmény alapján a magánszemély külföldi illetőségűnek minősül. Az egyes országok jellemzően akkor tekintik belföldi illetőségűnek a magánszemélyt, ha a tartózkodás helyének országában állandó bejelentett lakóhellyel rendelkezik, vagy a külföldi tartózkodás napjai adóéven belül meghaladják a 183 napot.

Olyan esetben, amikor a magánszemély mindkét országban illetőséggel bír – és olyan országba költözik, amellyel van egyezmény –, akkor az egyezmény szerint az alábbi szempontok figyelembe vételével kell meghatározni, hogy melyik országot kell az illetőség országának tekinteni:

A magánszemély

‒ abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik;

‒ ha mindkét államban, vagy egyikben sem rendelkezik állandó lakóhellyel, abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amely állammal szorosabb személyi és gazdasági kapcsolata van (a létérdekek központja);

‒ abban az esetben, ha a létérdekek központját egyértelműen nem lehet meghatározni, mert a magánszemély például több országban is rendelkezik gazdasági kapcsolatokkal, és/vagy a család is ingázik a munkát végző személlyel, akkor abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben a szokásos tartózkodási helye van (a szokásos tartózkodási helye a magánszemélynek abban az államban található, amelyik államban tartózkodás időtartama meghaladja a 183 naptári napot)

‒ ha a magánszemélynek mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy épp ellenkezőleg, egyikben sincs, akkor abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek az állampolgára;

‒ előfordulhat, hogy a magánszemély mindkét szerződő állam állampolgára, vagy egyiké sem, ilyen esetben a szerződő államok illetékes hatóságai (nálunk a Pénzügyminisztérium) kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.

Az illetőség eldöntése azért is fontos kérdés, mert ha a munkavégzés és az illetőség országa azonos, akkor a munkával megszerezhető jövedelmek adóztatása alapvetően az illetőség országában merül fel, akárcsak a befektetésekből származó jövedelmek utáni adófizetési kötelezettség.

Illetőségváltás esetén, amikor egy magyar munkavállaló illetősége külföldire változik, és külföldön is dolgozik, akkor nem kell szja-t vonni a munkavállaló külföldi munkahelyen végzett tevékenységéért fizetett jövedelmekből, mivel az egyezmény úgy rendelkezik, hogy a fizetés, a bér vagy más hasonló térítés csak az illetőség országában adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik államban végzik.

Magyar illetőség fennmaradásakor (ilyen előfordul például, amikor a család Magyarországon él) bonyolódik a helyzet. Ha a munkát egyezményes országban végzi a magánszemély, úgy az a díjazás, amelyet egy magyar illetőségű személy külföldön végzett munkára tekintettel kap, csak Magyarországon adóztatható, ha a következő hármas feltétel együttesen teljesül:

‒ a magánszemély a külföldi egyezményes országban nem tartózkodik egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül (némely egyezményben adóéven vagy naptári éven belül),

‒ a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy olyan munkaadó nevében fizetik, amely nem rendelkezik illetőséggel a fogadó országban, és

‒ a díjazást nem a magyar munkaadó külföldi telephelye viseli.

A külföldi adóügyi illetőség a privát jövedelmek adóztatásánál is jelentőséggel bír. Ezért fontos, hogy az illetőség megváltozását késlekedés nélkül jelezze a magánszemély a magyar bankszámláját és/vagy befektetéseit kezelő magyar pénzintézetnek is. Ez azért fontos, mert ebben az esetben megfelelő bizonyítást követően érvényesíthetők a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó szabályok, a pénzintézet megszakítja a magyar adó levonását. Nem árt tudni, hogy ilyen esetben is adatot szolgáltat a pénzintézet az adóhatóságnak, sőt az adóhatóság is értesíti az illetékes ország adóhatóságát a jövedelmekről.

Az úgynevezett CRS/DAC2 adatszolgáltatással érintett államban adóügyi illetőséggel rendelkező magánszemélynek nyilatkozatot kell adnia arról, ha a másik államban bír illetőséggel. Ha a bank az ügyfél átvilágítása során azt állapítja meg, hogy külföldi illetőségű, akkor az adózás szempontjából a CRS/DAC2 nyilatkozatban szereplő államot veszi figyelembe, és annak megfelelően állapítja meg az egyezmény szerinti adókötelezettséget.

OLVASSA EL kapcsolódó cikkünket is a DAC 2-ről!

Pénzügyi számlaadatok cseréje: harc az adócsalás, adókijátszás ellen.

Előfordulhat, hogy a bank is, mint minden más kifizető a külföldi adóhatóság által kiállított illetőségigazolás bemutatását kéri.

Az illetőséget a magyar szja-törvény előírása szerint adóévenként igazolni kell, még abban az esetben is, ha az illetőség a korábban benyújtott illetőségigazolás óta nem változott. Problémát okozhat, ha a külföldi adóhatóság csak az adóévet követően, az adóbevallás feldolgozása után ad ki illetőségigazolást a magánszemély részére. Ilyen esetben a magyar kifizetők jól teszik, ha magyar illetőségűnek tekintik a magánszemélyt, mindaddig, amíg az illetőségigazolást nem nyújtják be. Ellenkező esetben ugyanis a kifizetőt terheli az év közben le nem vont adó, adóelőleg.

Ha az érintett állam és Magyarország között van kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény, akkor a külföldi adóügyi illetőségű magánszemélyek jövedelméből az egyezmény szerint történik az szja levonása. Például, ha az egyezmény szerint a kamatjövedelem nem adóztatható belföldön, akkor itthon a bank adót nem von le, de a magánszemélynek külföldön az illetőség országában, a helyi előírások alapján valószínűleg adót kell fizetnie.

Ha az egyezmények alapján valamely jövedelem korlátozottan adóztatható belföldön, akkor az adót ennek megfelelően veszi figyelembe a kifizető. Ilyen jellemzően az árfolyamnyereségnél vagy az osztaléknál fordulhat elő.

Ha az érintett állam és Magyarország között nincs kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény, akkor a kifizető az adót a hatályos magyar jogszabályok alapján állapítja meg, és vonja le.

Előfordul, hogy az illetőségigazolás beszerzését követően a túlvont adó visszatérítésére tarthat igényt a magánszemély. Ekkor a külföldi adóügyi illetőségű adózó az illetőségigazolás és a kifizetők által kiállított igazolások benyújtásával adó-visszatérítési igényt terjeszthet elő a NAV Kiemelt Adó és Vámigazgatóságnál.

Forrás: www.adozona.hu, 2021.08.05., Horváthné Szabó Beáta adószakértő

Share this Article


Related Posts